Filmek - Első Bem Mozi élmény

 Már egy ideje követem a Bem Mozi oldalát Facebookon. Egyik ismerősömnél látam, hogy rendszeresen érdeklődik a mozi eseményei utan a közösségi oldalon, s amikor megnéztem mik ezek az események, nagyon felkeltették az érdeklődésemet. A mozi fő profilja, hogy régebbi filmeket vetítenek, amiket ma már csak ilyen olyan streaming oldalakon lehet látni, vagy torrentről lehet "kikölcsönözni". Amikor személyes kedvenceimet is láttam a kínálatban (sajnos soknak a vetítése már lement), azonnal bekövettem a Bem Mozi oldalát, hogy időben értesüljek a tervezett vetítésekről. 

Azóta láttam olyan címeket, amiket már régóta meg szerettem volna nézni filmek, de sosem jutott rá alkalom, illetve olyanok is amikről sosem hallottam, de nagyon nagyon megtetszettek a leírás alapján. Már azóta rengeteg más kedvencem is volt vetítve, és voltak újravetítések is azokból, amik már egyszer szerepeltek. Sajnos egyikre sem mentünk el, hiszen a vágány felújítás miatt olyannyira kellemetlen volt este utazni, hogy inkább lemondtunk a mozizásról. De a felújítás véget ért, és egy, számomra hatalmas nosztalgiát jelentő filmet is vetítettek igy December utolsó heteiben. A Labirintus című (mese)filmet többször vetítették gyerekkoromban Karácsonykor vagy az ünnepek környékén valamikor. Emlékszek, ahogy tátottszájjal néztem Sarah  küzdelmeit hogy keresztül jusson a Kobold Király labirintusán, hogy visszaszerezze az elrabolt öccsét. Még mindig érzem a fenyőfa illatát, aminek a tövében ültem, és hallom a konyhai csörömpölést, ahogy apa főz. De nagyon hiányoznak azok az idők...

Amikor megláttam az eseményt, hogy fogják vetíteni a filmet, nem volt kérdés, hogy el kell jussak megnézni. Meg is vettük a jegyeket, pontosabban lefoglaltuk, mert online fizetési lehetőség nem volt. Így December 27.-én eljutottunk végre a Bem Moziba is. Nem készítettem sok fotót a helyszínen, mert rengetegen voltak, és nem volt bátorságom fotózgatni. A mozi a Margit híd budai hídfőjénél található, egy régi, málló vakolatos épület aljában. Nagyon retró hangulata volt a romos kis mozinak, de mindezekkel együtt nagyon hívogató volt a hangulata. Ahogy beléptünk, azonnal megcsapott a popcorn illata. A pultnál, némi várakozás után, átvettük a jegyeinket. Két kis fehér kartonpapírt, rajta a film címe, időpontja. A régies hangulat ellenére lehetett bankkártyával fizetni, ami egy plusz pont. Amíg fizettünk jól megnéztem a popcorn gépet és elhatároztam, hogy popcornt veszünk hogy legyen mit rágcsálni a film alatt. Csak hogy fokozzuk a mozi hangulatot. Odabent a mozi és a kávézó/bár sajátos elegye fogadott. Régi kis asztalok székekkel, kevéske hely a kihelyezett asztalok között... A terem másik végében volt a bár pult, ahol az ásványvíztől kezdve a whiskey-ig mindenféle ital kapható volt. Ezen kívül perecet is lehetett itt vásárolni. A falon végig filmek poszterei voltak kitéve, hogy hirdessék, itt bizony filmeket is vetítenek. Nagyon jó filmeket... 

Mivel a jegyeket fél órával vetítés előtt át kellett venni, még volt egy kis időnk bámészkodni. Leültünk az egyik üres kis asztalhoz, és vártunk. Közben beszélgettünk és próbáltam pár félénk lesifotót készíteni. Közben a popcornt is megvettük, és nehezen, de ellenálltam annak, hogy megmajszoljam az egészet a filmig. Közben gyűltek az emberek... A Facebookos eseményre elég kevesen jelezték vissza, hogy ott is lesznek (bár ez általában nem jelent sokat), ennek ellenére hirtelen megtelt a mozi, és a vetítőterem ajtajánál elkezdett egy sor (de inkább egy hektikus emberáradat) formálódni. NEm gondoltam volna hogy ennyi mindenkit érdekel moziban ez a film, meg is lepett. Végül kinyíltak az ajtók, és a mozi őr sorban elkérte a jegyeket érvényesítésre (abszolút retró élmény volt, ahogy elvette, beletépett a jegybe majd visszaadta és jó szórakozást kívánt).

A terem maga elég keskeny. Inkább hosszú, mint széles, és nagyon enyhén lejt, szóval érdemesebb volt előrébb helyet választani, ha nem akartunk belelógó fejeket... Nagyjából a harmadik sorban ültünk le. Pár perc várakozás után (amíg mindenki helyet foglalt és elült a nyüzsgés), pedig elkezdődött a film. Elképesztő élmény volt ezt a filmet moziban is látni. Angol nyelven volt, ami nekem furcsa volt kicsit, ugyis ezt a filmet csak magyar szinkronnal láttam eddig (ami nekem jobban tetszik őszintén szólva). Egy pár könnycseppet is elmorzsoltam titokban a meghatódástól. Néha oldalra pillantottam, hogy Párom mit szól a szürreális alkotáshoz, de ahogy láttam ő is élvezi. Bár néhány jelentnél hatalmasak lettek a szemei, hogy most mi a fenét is néz éppen. Mivel én már sokszor láttam a filmet ezért inkább csak élveztem a régi Karácsonyok emlékeit, amit felidézett bennem.

Összességben egy nagyon jó élmény volt, és valószínű még pár filmet meg fogunk itt nézni.